Zach Meerkreebs
Pásztor, akinek prédikációja elindította az Asbury ébredést
Zach Meerkreebs célja az életben, hogy mindig ő legyen a leghálásabb ember a szobában. Hálája Jézus és az evangélium ajándékában gyökerezik és abban az örömben is, hogy van egy felesége Kristin, és büszke apukája három lánynak, Edennek, Esthernek és Mercynek.
Találkozás Jézussal
Miután zsidóként nőtt fel egy felbomlott családban, Jézussal a barátai és családja bizonyságai és bátorsága révén találkozott, akik a környezetében kitartóan szerették Jézust.
Jézussal való találkozását követően, Zach örömét lelte és leli gyülekezetek alapításában, abban, hogy misszionáriusként utazik szerte a világban, hogy vezetőkbe fektet energiát, hogy egyetemi kampuszokon szolgál és egy helyi gyülekezetet pásztorol. Szenvedélyesen segít felkutatni és kiképezni felnövekvő vezetőket, akik Isten királyságát építhetik a jövőben. Ebben segített a Christian & Missionary Alliance-nek is az elmúlt időszakban.
Zach legutóbbi kalandját Jézussal Isten Szellemének azon egyedülálló kitöltetése katalizálta, ami az Asbury Egyetemen történt 2023 februárjában. Ennek hatására jár világszerte egyetemekre és közösségekbe, hogy elmondja megtapasztalását, és hogy éhséget ébresszen és Isten küldetésének megvalósítására buzdítson az ébredésen, a vezetők és a közösségek megújulásán keresztül.
Zack jelenleg Lexingtonban él, Kentucky-ban, feleségével és lányaival, és nagyon izgatott, hogy tovább figyelje és résztvevőként is átélje, hogy mit cselekszik Isten szerte a világon.
Mi is történt Asburyben 2023 februárjában?
2023. február 8-án a metodista John Wesley Hughes által alapított Kentucky államban működő Asbury University Hughes Auditoriumában ébredés kezdődött. A hallgatók a szemeszter megnyitása céljából istentiszteletre gyűltek össze, ahol olyan erősen tapasztalták meg Isten jelenlétét, hogy tizenhárom napon át nem mentek haza.
Az ima éjjel-nappal folyamatosan zajlott a kampuszon, sokan pedig, akik az esemény hírére odalátogattak, már csak a szabadban, kivetítőkön tudtak kapcsolódni az imádsághoz. Ahogy arról például a CNN is beszámolt, a teremben imádkozók csendes imádást élnek meg, finoman figyelve egymásra és bűnbánatot tartva.
Egy helyi, kezdetben ugyancsak szkeptikus megfigyelő így írt a jelenségről:
„A legtöbb szerda reggel az Asbury Egyetemen olyan, mint bármelyik másik. Néhány perccel 10 óra előtt a diákok elkezdenek összegyűlni a Hughes Auditoriumban, a kápolnában. A hallgatóknak minden félévben bizonyos számú ilyen imaalkalmon kell részt venniük, így rutinból megjelennek.
De ez a múlt szerda más volt. A dicsőítő csapat elkezdett énekelni egy utolsó dalt – és ekkor valami olyasmi történt, amit nem lehet egyszerűen leírni. A diákok nem mentek el. Megragadta őket a transzcendencia csendes, de erőteljes érzése, és nem akartak hazamenni. Maradtak és folytatták az imádatot…
Az utca túloldalán, az Asbury Teológiai Szemináriumban tanítok teológiát, és amikor hallottam, mi történt, azonnal elhatároztam, hogy elmegyek a kápolnába, hogy a saját szememmel lássam. Amikor megérkeztem, több száz diákot láttam, akik csendesen énekeltek. Magukért, felebarátaikért és a világunkért dicsőítettek és komolyan imádkoztak, bűnbánatot tartottak és siratták a bűneiket. És közbenjártak, imádkoztak a gyógyulásért, a teljességért, a békéért és az igazságosságért.
Analitikus teológusként fáradt vagyok a hype-tól és nagyon óvakodom a manipulációtól. Olyan háttérrel rendelkezem (a metodista-szentségmozgalmi hagyomány egy különösen ébredéspárti szegmensében), ahol láttam olyan erőfeszítéseket, amelyek »ébredések« és »a Lélek mozgalmainak« gyártására irányultak, és amelyek néha nemcsak üresek, hanem károsak is voltak. Én nem akarom, hogy bármi közöm is legyen ezekhez.
De itt az Asburyben most nincs semmi ilyesmi. Nincs nyomás vagy felhajtás. Nincs manipuláció. Nincs magasra csapott érzelmi hevület. Épp ellenkezőleg, eddig minden többnyire nyugodt és derűs. A remény, az öröm és a béke keveréke leírhatatlanul erős, sőt szinte tapintható – a shalom (Isten békéje) élénk és hihetetlenül erőteljes érzése ez. A Szentlélek jelenléte tagadhatatlanul erőteljes, ugyanakkor olyan szelíd is!”[ 1 ]
Az Asbury University ébredéseinek története
Az 1970 február 3-án kezdődött 144 órás ébredés a Hughes Auditoriumban
A metodista John Wesley Hughes által alapított Kentucky államban működő Asbury University a történelme során végbement nagy ébredéseiről ismert. Több különböző alkalommal tapasztalták a Szent Szellem jelentőségteljes megmozdulását, amint végigsöpört a kampuszon és elérte Amerika nemzetét.
1905 februárjában egy hóvihar közepén egy a férfikollégiumban tartott imaalkalom továbbterjedt a teljes kampuszra, majd Wilmore városára.
1908 februárjában kitört egy ébredés, míg valaki az imateremben imádkozott. Az ébredés 2 hétig tartott, és a folyamatos imádság és közbenjárás volt a legfontosabb eleme.
1921 februárjában egy tervezett ébredési alkalom reggel hatig tartott, és még három nappal meg kellett hosszabbítani.
1950 februárjában egy tanuló bizonysága bűnvallásokhoz és még több bizonyságtételhez vezetett. Ez megszakítás nélkül 118 órán keresztül tartott, és második vezető hír lett országszerte. Úgy becsülik, hogy körülbelül 50 000 ember kapott új megtapasztalást Krisztusból ennek az ébredésnek és a bizonyságtevőinek köszönhetően.
1958 márciusában ébredés kezdődött egy tanulók által tartott böjt és ima találkozón, ami átterjedt a kápolnára, és 63 órán keresztül tartott.
1970 február 3-án Custer B. Reynolds dékán, akinek beszédet kellett volna tartania a kápolnában, azt érezte, hogy inkább embereket kell előrehívnia, hogy elmondják személyes bizonyságaikat. Nagyon sokan a kampuszon már imádkoztak a szellemi megújulásért, és várták Isten megmozdulását. Hamarosan egy nagy csoport állt sorban, hogy beszéljen. Az ébredés erőteljes szelleme járta át a közösséget. A kápolna megtelt örvendező emberekkel. Az órákat egy hétre lemondták, amíg ez a 144 órán át megszakítás nélkül zajló ébredés tartott, de még utána is – amikor február 10-én újra meg lettek hirdetve az órák –, a Hughes Auditorium nyitva állt az imádkozók és a bizonyságtevők előtt. Ezeket az alkalmakat Reynolds, Clarence Hunter és más tanárok vezették. Körülbelül 2000 bizonyságtevő csoport ment ki az ébredést követően Wilmore-ból gyülekezetekbe és legalább 130 egyetemi kampuszra szerte az országban.
1992 márciusában egy diák bizonyságtétele az éves Holiness Konferencia záró alkalmán 127 órán át folyamatosan tartó imádkozásba és dicsőítésbe fordult.
2006 februárjában egy egyetemi istentisztelet torkollott 4 napos folyamatos dicsőítésbe és imádkozásba. [ 2 ]
Ezt követte az idén februárban zajló ébredés, mely nemzeteken átívelő hírré vált.
